Szent György

A vértanú sárkány elleni küzdelme a pogányok és a boszorkányok legyőzését szimbolizálta, így nem meglepő, ha a pestisben, leprában és szifiliszben szenvedő keresztények is a katonák és földművelők védőszentjéhez fohászkodtak. A sárkányölő küzdelmét emellett több család, így a Györffy, Györe, Györkös, Gyuró, Gyurkó, Gyuris és hasonló famíliák nevei őrzik.

Kultusza már a kora középkorban elterjedt a Közel-Keleten (Egyiptom, Szíria), majd a görögöknél és egész Európában. Anglia és Portugália védőszentjéül választotta.

Szent György mögött álló történelmi személy közel sem hősies és ami keveset tudunk róla az inkább szégyenletes mint dicsőséges..

Weöres Sándor tragikomédiája, az 1965-ben íródott Szent György és a sárkány, színes szép, kegyetlen mese. A történet csaknem kétezer évvel korábbi, távol eső színtérre vezet, az észak-afrikai Silenebe. Az uralkodóház egymást követő nemzedékei: a lefegyverzően bölcs, százéves Inganga és uralkodásra képtelen korcs utódai, a nagyon is életképes fattyúág vérfertőző testvérei, Lauro és Isbel, az ötös tanács, élén Miron főpappal, Giorgio lovag, a várost ostromló római vezér, a látszatnyomorék Drinus vezette fölkelők vezérei is. A római légiók elvonulnak, s új emberek színre léptével, új címer jegyében - a szűzfaló Octopus képét az őt legyőző Szent Györgyére cserélve föl - új, de túl sok jóval nem kecsegtető hatalom szerveződik.

lányokat–legényeket összepárosító, ill. hibáikat kiéneklő népszokás. Több elemében rokon a → Szent Iván-i tűzgyújtás szokásával, ill. a nagyböjti → sajbózással. Néhány Garam-menti községből ismert.