Linkek a témában:
Szent Miklós napja (dec. 6.)
A piros köpenyes, nagy szakállú, jóságos Mikulás – és az őt kísérő krampusz – a gyermekeket ajándékozó és számonkérő figura a városi polgárságtól a falusi értelmiség közvetítésével jutott el a parasztsághoz. Népszerűsítésében az óvodák és iskolák nagy szerepet játszottak. Az orosz „gyed moroz” tükörfordításaként az 1950-es években a télapó elnevezést kívánták a Mikulás helyett bevezetni. Ma mindkét elnevezés egyformán ismert és használatos. A Mikulás szó a Miklós név szlovák megfelelője, csak a múlt század végén került a köznyelvbe, akárcsak a Mikulást kísérő krampusz, ördögszerű figura neve, mely a nyelvészek szerint bajor–osztrák eredetű. A szokást osztrák eredetűnek tartja a kutatás (Kiss L. 1962).
A Mikulás és Szent Miklós története
Hogy lett a Mikulás Mikulás? Honnan ered a története, mióta ünnepeljük december 6-án, és ki is az “igazi” Mikulás? Ebben a cikkben megnézzük, hogy alakult a Mikulás története, mióta jellemző világszerte, hogy egy “kedves, öreg Télapó” megajándékozza a jó gyermekeket.
Meghatározás
Krisztus után néhány évtizeddel, már a vértanúk sírjánál megkezdődött a szentek tisztelete. Szent István, Szent László, Szent Péter, Szent Erzsébet, Szent Borbála, Szent Jeromos, Szent Ágoston, Szent Miklós, Szent Katalin, Szent Jakab, Szent József és további szentek életéről, tevékenységéről szól ez az oldal. A szentek üzenetei a mai ember számára, ábrázolások, képek, vándorutak, zarándoklat.